Az ügy egy 39.000Ft-os végrehajtási költség miatt indult, végrehajtás megszüntetése iránti per elhúzásával kezdődőtt: a II. és III. Kerületi Bíróságnak, majd második menetben a IV. és XV. Kerületi Bíróságnak, végül másodfokon a Fővárosi Törvényszéknek sikerült elhúznia ezt a pert több, mint 7 évig! (A perben a szigorú korábbi szabályok szerint elsőfokon 15 + maximum 8 = maximum 23 nap után ítéletet kellett volna hozni!)

A végrehajtás megszüntetése iránti per elhúzása miatt indult, a korábbi Pp. 2. § (3) bekezdése szerinti soron kívüliséget élvező perben a Székesfehérvári Törvényszék, majd másodfokon a Győri Ítélotábla Pf.V. tanácsa a pert ugyancsak több, mint 7 évig húzta el: több, mint 7 év után született meg az ítélet: a Fővárosi Törvényszék 600.000Ft sérelemdíjat volt kénytelen megfizetni a 39.000Ft-os végrehajtási költségről való döntés késedelme miatt.

A 7 éves késedelem miatt indult per ugyancsak 7 éves késedelme miatt marasztalta el végül az EJEB a Magyar Államot 2.000EUR, azaz több, mint 700.000Ft sérelemdíj összegre.

Így lett a soha még csak meg sem fizetett 39.000Ft-os végrehajtási díjból összesen cirka 1.300.000Ft sérelemdíj.

És akkor még hátra van a végrehajtás megszüntetése iránti per másik szereplőjének kártalanítása, hiszen az ésszerű időn belüli elbírálás mindkét peres felet egyaránt megilleti.

(A másik féllel - aki külön perben szerette volna érvényesíteni az alapjogát az ésszerű időn belüli elbíráláshoz -, rendkívül aljas módon bánt el előbb a Budapest Környéki Törvényszék egy aljas bírója, majd a Fővárosi Ítélőtábla egy elvetemült, arcátlan, aljas tanácsa: közölték vele, hogy egy elsőfokon 23 nap alatt ítélni kötelező per több, mint 7 évig történt elhúzása nem tekinthető ésszerűtlennek. Amikor az ügye a Kúriára került, már megvolt a fentebb hivatkozott, ugyanarról a perről szóló végleges Kúria ítélet a 600.000Ft-os sérelemdíjról, amivel nyilván nem születhetett volna a Kúrián ellentétes döntés, hiszen ugyanaz a per képezte ez utóbbi felülvizsgálat tárgyát is, mint amiben már meghozták a 600.000Ft-is ítéletet. A Kúria Pfv.III. tanácsa nem kevésbé volt mocskos: mivel tudta, hogy meg kellene ítélnie a 600.000Ft-ot másodszor is, azzal bújt ki a kötelezettsége alól, hogy hivatalból utasította el a felülvizsgálati kérelmet azzal, hogy az előterjesztő nem pótolta határidőben a kötelező jogi képviseletet. Ebben a döntésben ott rejlik a mocsok, hogy a fél időben benyújtotta a kérelmét a Jogi Segítségnyújtó Szolgálathoz, és ezt igazolta is, vagyis a felülvizsgálati kérelme nem volt hatálytalannak tekinthető, azért viszont nem zárható ki a jogorvoslat lehetőségéből, mert a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat a törvényben előírt 5 nap helyett több, mint 90 nap után készítette el a pártfogó ügyvéd igénybevételét engedélyező határozatot, majd még azt is ki kellett javítania, mert rossz ügyszámra állították ki. A kérelmező határidő hosszabbítást kért a Kúriától, amit soha nem bíráltak el. Folyamatosan informálta a Kúriát a kérelme intézésének állásáról, választ azonban soha nem kapott. Amikor végre sikerült pótolni a jogi képviseletet, tavaly augusztusban a Kúria megnyugtatta, hogy minden rendben van, megy az ügye a maga útján. Aztán amikor most érdeklődött, hogy mi a helyzet, mert nem jön semmi, közölték vele, hogy tavaly július 8-án befejezték az eljárást a jogi képviselet pótlásának elmulasztása miatt. És persze ezt a döntést sem postázták ki neki még a mai napig sem! Aki ezt a becstelenséget megtette: Dr. Döme Attila, a Pfv.III. tanács elnöke. Aki ilyen gyalázatra képes a hozzá bizalommal forduló féllel szemben, annak nem lehetne helye egyetlen bírói pulpitus mögött sem, nemhogy a Kúria egyik tanácselnöki székében. Az ilyen bíró az igazságszolgáltatás szégyene. Az ügy persze folytatódik az Alkotmánybíróságon Dr. Döme Attila eljárásnak tisztességtelen volta miatt, ha pedig az nem vezet eredményre, megy ez is Strasbourgba, ahol legalábbis a 2.000EUR mindenképpen garantált.)