A Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf. tanácsa példa nélkülinek mondható módon járt el: megkapta az alperes és a felperes fellebbezését, majd ítéletet hozott tanácsülésen anélkül, hogy akár a fellebbezéseket megküldte volna kölcsönösen a feleknek, akár értesítette volna a feleket arról, hogy tárgyaláson kívül kívánja elbírálni a fellebbezéseiket. (A jogerős ítélet sorszáma - ennek megfelelően - 3. !!!)

Ehhez képest már szinte semmiség, hogy az egyesület illetékmentességére vonatkozó kógens jogszabályt nem volt hajlandó hivatalból figyelembe venni, összetévesztette az egyesületet és az egyházi jogi személyt, illetve felrótta egy az alapító okirata szerint vállalkozói tevékenységet nem folytató egyesületnek azt, hogy nem csatolta a vállalkozói tevékenységének eredményével kapcsolatos nyilatkozatokat. De a három jogtudor logikai érzéke sem átlagos: szerintük, ha az egyesület alapítóit és tagjait "a társadalom által leginkább elítélt bűncselekmények elkövetőjeként állítják be", az nem indokolja az elsőfokon megítélt 500.000Ft sérelemdíj megítélését, arra elég 200.000Ft sérelemdíj is, az majd visszatartja a havi félmilliós keresetet bevalló alperest a további rágalmazástól.