Ha egyszer kiengedjük a szellemet a palackból, onnantól kezdve kiadjuk a kontrolt a kezünkből, és nem lesz megállás, nem lesznek többé határok.

Valaha azzal kezdődött, hogy a pontosan nehezen definiálható, és jobbára tisztázhatatlan, szubjektív elemekkel teli lelki bántalmazásra is ki kell terjeszteni a bántalmazás korábban ismert és pontosan definiálható, egzaktul tisztázható fogalmát.

Mára a bántalmazás fogalmának marxista-feminista kiterjesztése eljutott odáig, hogy a játszótéren üldögélés és a gyermekünk fényképezése is a bántalmazás egyik reális formája: abból, hogy apuka a játszótéren ül egy padon és fényképez, a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék szerint is alappal lehet következtetni a családon belüli erőszak bekövetkezésére, indokolt tehát az ilyen félelmet gerjesztően üldögélő és a gyermekét fényképező apukát legalább 60 napra távoltartani az anyában komoly félelmet generáló békés ott üldögéléstől és a lényegében lelki bántalmazásként értékelendő fényképezéstől, attól, hogy a játszótér környékére, illetve az anyuka - és így persze a gyermeke - közelébe menjen.

Így lehet a mára már bolondok házává vált bíróságokon felülíratni az egykoron még normális bírók által hozott, a gyermekek érdekét valóban szolgáló kapcsolattartási szabályozásokat a marxista-feminizmussal megfertőzött, szinte már hipnotizált, zavaros fejű, tisztán, józan paraszti ésszel gondolkodni már képtelen bírókkal, így lehet hónapokat elvenni gyermeket és édesapák életéből a kultikus feminizmus oltárán feláldozva őket.