dr. ETTER KÁLMÁN bíró - miután az ügyész maga elismeri, hogy saját személyes tapasztalata cáfolja a vád egyik alappillérét - csodálkozva kérdezi az ügyészt: "Ügyész úr, meg kell kérdezném: akkor egyáltalán fenntartja a vádat?"

A jegyzőkönyvből viszont kikozmetikázza ezt az ügyészhez intézett, az ítéletet egyértelműen előre vetítő kérdését, majd megtagadja a jegyzőkönyv kiegészítését ezzel az elhangzott bírói kérdéssel arra hivatkozva, hogy a jegyzőkönyvezés nem szószerinti.

Majd ezt követően amikor az ügyész, a védő és a vádlott egyaránt kéri a tanú megidézését, továbbá a sértett megnyilatkoztatását egy a vádlott számára egyértelműen felmentést megalapozó tényre, akkor dr. ETTER KÁLMÁN elutasítja az indítványt azzal, hogy jogkérdésről van szó, az adott tények nincs relevanciája, azaz nem csupán nem idézi meg a mentő tanút, de megtagadja a sértett megkérdezését is az adott tényre vonatkozóan.

Iratismertetés során dr. ETTER KÁLMÁN nem ismerteti a vádlott priuszát, ami csak abban az esetben lehetséges, ha felmentő ítéletet hoz a bíró, marasztaló ítélet esetén a priuszt kötelező lekérni és ismertetni, mert relevanciája van!

Ítélethirdetés előtt dr. ETTER KÁLMÁN végzést hirdet: két korábbi próbára bocsátást megszüntet, mindkét korábbi ügyet egyesíti a jelen ügyhöz, és akkor el is kezdené felolvasni a halmazati büntetést tartalmazó marasztaló ítéletet, ha.

Ha az eljárási szabályokat súlyosan megsértve az ügyész nem kezd el kézzel-lábbal tiltakozni, tudván, hogy ha ez az ítélet felolvasásra kerül, akkor másnap dr. ETTER KÁLMÁNNAK nemigen marad más választása, minthogy kérje a felmentését a Köztársasági Elnöktől.

Leállítja az ítéletet éppen felolvasni kezdő dr. ETTER KÁLMÁNT, mondván, hogy el ne kezdje felolvasni az ítéletet, mert nagy baj van: ő nem kért egyesítést, hiszen a két ügy egyike sem szerepel a vádlott priuszában: az egyik már elévült, a másik meg már ítélt ügynek minősül.

A vádlott megkérdezi dr. ETTER KÁLMÁNT, hogy mégis honnan szülte ezt a két ügyet, figyelemmel arra, hogy a priuszát nem kérte le, és abban egyébként sincs egyik sem.

dr. ETTER KÁLMÁN dadog, vörösödik, majd közli, hogy az ügyész több, mint 2 évvel korábbi vádiratában olvasta, úgy gondolta, hogy biztosan igaz, ha az ügyész leírta. Hogy idő közben eltelt több, mint 2 év és a vádbeszédében az ügyész nem kért már egyesítést, neki nem tűnt fel, a priusz ellenőrzését nem látta szükségesnek.

Ezekszerint úgy gondolta, hogy az ítélkezés abból áll, hogy a több évvel ezelőtti vádiratot copy/paste bemásolja az ítéletbe.

Arra a fogas kérdésre, hogy a halmazati büntetést mégis hogyan és mire alapította - mert amúgy a két egyesített ügy iratanyagának egyike sem volt az iratanyagban! -, nem tudott magyarázattal szolgálni.

Azonmód hatályon kívül helyezte az egyesítő végzést - ugyancsak bemondásra, az elmondottak ellenőrzése nélkül! -, majd közölte, hogy akkor menjen ki mindenki, mert másik ítéletet kell írnia!

Az ítélet szerint a vádlottat dr. ETTER KÁLMÁN azzal a magyarázattal ítélte el, hogy a védekezését azért nem fogadja el, mert az adott, fentebb hivatkozott felmentést megalapozó tényt nem tudta bizonyítani!!! Értsd: nem tudta bizonyítani azt, aminek a bizonyítását dr. ETTER KÁLMÁN szükségtelennek minősítette, és aminek a bizonyítását célzó ügyészi, védői és vádlotti indítványok mindegyikét - mint szükségtelent - nem fellebbezhető pervezető végzéssel elutasította.

No comment.