Az állatvilág három képviselőjéről ejtenék szót, így nyárvíz idején unaloműzés gyanánt.

Az egyik, a farkas.

Fejlett együttműködésre képes, idomíthatatlan, lelkében megtörhetetlen, szabadságra született állat. Tiszteli a természet törvényeit, abból pontosan annyit vesz csak magához, amennyit hasznosít. Annyit, amennyi a létének fenntartásához elengedhetetlenül szükséges.

Elveszi, ami jár neki, nem pazarol, nem öl hiába. A falka tagjai zárt közösséget alkotnak, kötődnek egymáshoz, védik fajtájukat.

Képességeiktől függően helyezkednek el a képzeletbeli ranglétrán. Nincsenek előjogok sógor, koma, rokon, tettestárs vonatkozásában. Az arra legrátermettebb a vezér. Ha méltatlanná válik a feladatra, elűzik a falkától.

Kiváló a problémamegoldó és helyzetfelismerő képességük. Különleges szellemi képességekkel bíró, kifejezetten intelligens állatok.

A másik, a kutya.

Feladta függetlenségét, eladta magát a kényelmesebb életmódért. Az elkorcsosult életterétől függően vagy vérengző élvhajhász gyilkossá lett, vagy segíteni tudó és segíteni kész, jámbor állat, vagy éppen öleb vált belőle. Önálló cselekedetre már képtelen, irányításra szoruló és az irányítást igénylő házi szolga, és ez még többnyire tetszik is neki.

Általában széthúzó, a másik jobb falatkájára irigy teremtmény. Az egyik kutya a másik ellen kihasználható, és a kutyák ezt észre sem veszik. Akár megölni is képesek egymást idegen érdekből, akár ezen idegenek szórakoztatására is.

Vágyakozva tekintenek a farkasokra, mert szabadok, de gyávák hozzá, hogy megszabaduljanak kötöttségeiktől.

A harmadik, a hiéna.

Az előző két fajhoz képest kísértetiesen hasonló állat. Termetre, alkatra, megjelenésre. Avatatlan szemlélő bármikor összekeveri az előző kettővel. Kutyafélének gondolja őket.

De nem azok!

A hiéna nem tartozik a kutyafélék családjához, macskafélékkel mutat rokonságot.

Ez az állat dögevő, a mások által becserkészett és elejtett vadak elhagyott teteméből táplálkozik. Önálló cselekedetre korlátozottan képes. Lusta, rafinált, rejtőzködő fajta, kerüli a nyílt összecsapást, de ha erőfölényben érzi magát könyörületet nem ismerve lecsap áldozatára.

A hiénák rendkívül féltékenyen őrzik a megszerzett élőhelyüket. Érdekeik védelmében, ellenük irányuló támadó erők ellen, hatékonyan képes a falkájuk együtt működni.

Amennyiben ez a három állatfaj egy területen élne, ott rend lenne, mert a természet betartatja íratlan, szigorú törvényeit.

A farkas uralkodna a környéken, a kutya élné az ilyen-olyan dolgos hétköznapját, a hiéna pedig elvégezné képességeihez méltó feladatát, a takarítást.

Eljátszom a gondolattal és elképzelem, mi lenne akkor, ha a hiénák kihasználva a kutyák elkényelmesedett gondolkodását, cselekvő programját, jobb sorsot ígérve nekik fellázítanák őket a farkasok ellen és átvennék a hatalmat a terület felett.

Ha ez bekövetkezne, a szabadság addigi megjelenítője a farkas, űzött fenevaddá válna, mindenféle gonosznak, lelketlen gyilkosnak titulálnák őket.

A hiénák uralmuk fenntartása érdekében elhíresztelnék a kutyák között, hogy az ő - szerintük - kiválasztott fajukat a farkasok kiirtották. Mondanák, hogy hollókkal vájatták ki szemüket és holló koszt lett belőlük. Megtiltanák ennek a hollókoszt legenda gyökereinek a vizsgálatát, nehogy fény derüljön az igazságra.

Azt a kutyát, aki pedig arra vetemedne, hogy kétségbe vonja a hiénák kutya mivoltát, azt pellengérre állítanák, megbélyegeznék. Törvénnyel betiltanák még azt is, hogy a fajokról egyáltalán bárki gondolkodni merészeljen. Az egységes homogén kutyafaj lenne a kötelező történeti tudat.

Így azután a kutyák élnék minden napos semmit mondó életüket és balga módon kiszolgálnák a tőlük eltérő genetikával rendelkező idegen lényeket, a hiénákat, megteremve nekik az élet kényelmes feltételeit.

A kutyák a hiéna érdekéből még gyilkossá is válnának. Saját fajtájuk ellen fordulnának, gyilkolnák, ölnék egymást, mert a hiéna lételeme a pusztulás, neki kell a dög.

A mafla kutya meg nem gondolkodna. Jámboran elhinné, hogy a farkas a fő ellenség. Pedig azt nem kellene eltartania, az tud magáról gondoskodni. Csak a hiéna nem. Görcsösen ragaszkodik ahhoz, amit a tulajdonának vél, mert tudja, hogy magának nem képes előteremteni a földi szükségleteit.

Na de szerencsére nincs ilyen. A világban rend van. Az állatvilágban legalábbis mindenképpen.

Az emberek világában meg ilyen fel sem merülhet, hisz ott nincs olyan, hogy valaki ember, valaki meg csak úgy néz ki, vagy csak emberszerű. A világ egységes. A homogén emberfaj a kötelező történeti tudat.

.és ez így van. mondom én, bár ebben tévedhetek, hiszen mindent nem tudhatok. A tanulás fázisában vagyok.

De azért jó lenne már, ha jó szándékkal valaki végre belerúgna a kutyákba, hogy észhez térjenek...

(forrás: Orosházi Ferenc)

Jómagam, a Czenkik és a Regász- és Barta félék

Normális esetben nálunk is egyszerűen működne az élet. Én gondolkodom, irányítom a családi teendőket, beosztom a beosztani valót, megoldom azt, amit racionálisan meg kell oldani. A Czenkik szépen élnék a dolgos hétköznapjaikat az általam megteremtett logikus rendben. A Regászok és Barták pedig a képességeiket felmérve távol tartanák magukat tőlem és az általam védelmezettektől, és másokon próbálnának élősködni.

Mi történne azonban akkor, ha a Regászok és Barták kihasználva a Czenkik elkényelmesedett gondolkodását, cselekvő programját, jobb sorsot ígérve nekik fellázítanák őket a ellenem és átvennék a hatalmat a családunk felett.

Ha ez bekövetkezne, a családunk addigi védelmezője és biztonságának megteremtője - azaz én - űzött fenevaddá válna, mindenféle gonosznak, lelketlen gyilkosnak, magamutogatónak, nemi erőszakolónak titulálnák.

A Regászok és Barták uralmuk fenntartása érdekében elhíresztelnék a Czenkik között, hogy az ő - szerintük - kiválasztott fajukat én üldözöm. Mondanák, hogy hollókkal akarom kivájatni a szemüket és holló kosztot akarok belőlük csinálni. Megtiltanák ennek a hollókoszt legenda gyökereinek a vizsgálatát a Czenkiknek, nehogy fény derüljön az igazságra.

Azt a Czenkit, aki pedig arra vetemedne, hogy kétségbe vonja a Regászok és Barták közénk tartozó mivoltát, azt pellengérre állítanák, megbélyegeznék. Törvénnyel betiltanák még azt is, hogy róluk egyáltalán bárki gondolkodni merészeljen. Az egységes homogén Regász-Barta faj lenne a kötelező történeti tudat.

Így azután a Czenkik élnék minden napos semmit mondó életüket és balga módon kiszolgálnák a tőlük eltérő genetikával rendelkező idegen lényeket, a Regászokat és Bartákat, megteremve nekik az élet kényelmes feltételeit.

A Czenkik a Regászok és Barták érdekéből még gyilkossá is válnának. Saját családjuk ellen fordulnának, gyilkolnák, ölnék, feljelentenék egymást, mert a Regászok és Barták lételeme a pusztulás, abból élnek.

A mafla Czenki meg nem gondolkodna. Jámboran elhinné, hogy én vagyok a fő ellenség. Pedig engem nem kellene eltartania, én tudok magamról gondoskodni. Csak a Regászok és Barták nem tudnak. Görcsösen ragaszkodnak ahhoz, amit a tulajdonuknak vélnek, mert tudják, hogy maguknak nem képesek előteremteni a földi szükségleteiket.

Ez persze csak a gondolat játéka, semmi több.

De azért jó lenne már, ha jó szándékkal valaki végre belerúgna a Czenkikbe egy jó nagyot, hogy végre észhez térjenek...