FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK - AMILYEN A PARANCSNOK, OLYAN A BEOSZTOTT, AVAGY FEJÉTŐL BŰZLIK A LÁB...

Mint ismeretes, 2012. november 29-én panaszbeadványt nyújtott be szerkesztőnk dr. Fazekas Sándorhoz, a Fővárosi Törvényszék elnökéhez, amely teljes terjedelmében olvasható a http://krokotanarur.atw.hu/2012/Fazekas.htm internetes címen.

A panaszbeadvány folytán a panasszal érintett dr. Bérces Renáta - aki a pályafutását egykoron különös kíméletlenségéről, illetve kegyetlenségéről ismert végrehajtó bíróként kezdte - jelentést írt az elnöknek a 2012. november 22-i tárgyaláson történtekre vonatkozóan.

Közismertnek mondható, hogy az egyébként szélsőbaloldali - cheguevarista, maoista - nézetek valló bírónő klasszikus esete annak a kommunista embertípusnak, akiről a Nobel-díjas Szolzsenyicin azt írta:

"Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."

(A teljes definíció így hangzik: "A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.")

dr. Bérces Renáta ennek megfelelően természetesen a jelentésében is vastagon hazudott: egyszerűen letagadta a történéseket. (Később volt bőr a pofáján szélsőbaloldali gyűlölettől eltorzult arckifejezéssel egyenesen szerkesztőnk arcába hazudni egy tárgyaláson, még szemtől szembe is letagadni mindent!)

Szerkesztőnk a jelentés kiadását kérte dr. Fazekas Sándortól, aki ezt megtagadta azzal, hogy a jelentés elnöki iratként lett szerelve, majd utóbb azt találta ki, hogy szerkesztőnk személyes panaszát ő közérdekű bejelentésként kezelte, közérdekű bejelentés esetén pedig a bejelentőt csak a bejelentése elintézésének tényéről, és ügyszámáról kell tájékoztatni!

(A közismert zsidó vicc szerint erre mondaná Kohn bácsi, hogy "Ügyes! Határozottan ügyes!")

Szerkesztőnk a jelentés kiadatása iránt pert indított, amelyben kijelölés folytán a Budapest Környéki Törvényszék jár el.

Nézzük talán, mivel is védekezik ellenkérelmében a Fővárosi Törvényszék elnöke:

Mindenek előtt már a megszólítás is magáért beszél: rámutat arra, hogy miért kell lassan már hetente elmarasztalni a Fővárosi Törvényszéket boldog-boldogtalannal szemben a tisztességes eljárás követelményének megsértése miatt.

Vajon miféle munkaerkölcs uralkodik ott, mennyire igényes az az intézmény önmagával szemben, mennyire tisztel másokat - akár a bíró kollégákat is! -, ha kimehet tőlük egy elnöki fejléccel ellátott hivatalos irat, amelyben "járásbíróságnak" titulálnak egy törvényszéket?!

Vajon ki írta egyáltalán ezt a tartalmában is kapitális ostobasághalmazt?! És vajon elolvasta-e egyáltalán bárki ezt a kritikán aluli produkciót, mielőtt aláírta, és kiadta a kezéből?! (Mert ha legalább elküldés előtt valaki elolvassa tisztességgel - ahogy ez minimálisan elvárható még egy egyszerű laikus civiltől is! -, ha többet nem is, de azt azért csak észreveszi, hogy legalábbis a megszólítás valahogy mintha nem lenne rendjén!)

Egyébként pedig dr. Fazekas Sándor neve felett ugye azonnal láthatóan másvalaki aláírása szerepel a beadvány végén. (Rosnerné dr. Romenda Zsuzsanna írta alá, akinek tudomásunk szerint van saját elnökhelyettesi fejléce is!)

Az ilyen "igényes" és "színvonalas" munkavégzés sajnos általánosságban jellemző a Fővárosi Törvényszékre, ami nem meglepő, hiszen ismeretes a mondás: amilyen a parancsnok, olyan a beosztott, avagy fejétől bűzlik a láb... (Persze ne legyünk igazságtalan a kivételekhez sem: ismerünk összesen 4 - azaz négy! - kivételt ez alól a Fővárosi Törvényszéken a polgári bírók között első fokon.)

De azt sem nehéz kitalálni, hogy az OBH kirendelt képviselője milyen mélységig tanulmányozta az ügyfele ellenkérelmet, mielőtt közölte, hogy az abban foglaltakat fenntartja, mást előadni nem kíván... (Mondjuk ki őszintén: bele sem olvasott. No de tudjuk: fő az ügyfél iránti feltétel nélküli bizalom!)

Az elnöki érveléssel csupán két probléma van, de az meglehetősen nagy:

Az egyik probléma az, hogy az elnökség hazudik, amikor azt állítja: szerkesztőnk elnöki számon tájékoztatást kapott. (Nem véletlenül felejti el közölni az általa hivatkozott "elnöki számot", mert hogy történetesen nem létezik!) Szerkesztőnk azóta sem kapott semmilyen információt a panaszában foglaltakkal kapcsolatban! (Holott ugye azt még az alperesi elnökség sem vitatja, hogy legalábbis valamit kapnia kellett volna!)

A másik probléma pedig az, hogy egy beadványt annak tartalma szerint kell értékelni. Márpedig amikor szerkesztőnk azt sérelmezi a panaszában, hogy a szélsőbaloldali - cheguevarista, maoista - nézeteiről közismert bírónő az alperes-elvtársainak lehetővé tette, hogy egy nyílt tárgyaláson szerkesztőnket gazembernek, nem embernek titulálják, fültől fülig való torok elvágással fenyegessék és vizespohárral dobálják - miközben őt magát és a pulpitust is leöntik! -, akkor ezt "közérdekű bejelentésként" kezelni legfeljebb az elmegyógyintézet zárt osztályán lenne lehetséges!

Miután a panasz szerkesztőnk saját sérelmére vonatkozott, így ezt a konkrét eljárással kapcsolatban tett felperesi panaszként lehetett volna csupán kezelni, és a bírónő jelentésével együtt kifejezetten az adott per iratanyagához kellett volna csatolni! (Mert a bírónő jelentése releváns információt tartalmaz nem csak a kérdéses tárgyalás vonatkozásában, de a felpereshez való viszonyulása tekintetében is, aminek komoly jelentősége lett volna a későbbi elfogultsági kifogás elbírálásánál. A csonkított, torzított jegyzőkönyvekből a kifogást elbíráló másik tanácsnak semmi rálátása nem volt és nem is lehetett a tényleges állapotokra. Ha ezt a panaszt és az erre adott hamis jelentést látták volna, egy másodpercig nem engedték volna tovább eljárni az ügyben dr. Bérces Renátát.)

Most talán nézzük meg azt is a képbehelyezés végett: miért nem akarja kiadni a jelentést az alperesi elnökség, illetve dr. Fazekas Sándor:

Mindenek előtt azért, mert tudja, hogy mi áll benne, ugyanakkor viszont azt is tudja, hogy ténylegesen mi történt a 2012. november 22-i tárgyaláson. (Miután szerkesztőnk egyrészt becsatolta az Elnök Úrnak a tárgyalásról készült hang és video felvételeket, másrészt a YouTube-on egyúttal közkincsé is tette őket. A felvételen láthatók, olvashatók a dr. Bérces Renáta által készített jegyzőkönyvek, alatta meg hallható, hogy mi a valóság...)

Innentől nem nehéz kitalálni, mitől fél az alperesi törvényszék vezetősége, mitől fél dr. Fazekas Sándor. (Mert persze az, hogy a történtek után az össze-vissza - még nekik is! - hazudozó, csonkított, torz jegyzőkönyveket készítő dr. Bérces Renátát mondjuk fegyelmi elé állítsák és két lábbal rúgják ki a bírói testületből, az meg sem fordul fejükben. Valószínűleg nem véletlenül nem: ugyanis szerkesztőnk ügyét először a kivételek közé tartozó tisztességes dr. Kovaliczky Ágotára szignálták ki, akinek elég volt meglátnia, hogy kik az alperesek, és azonnal visszaadta az ügyet azzal, hogy köszöni szépen, ő ebből nem kért, ehhez nem asszisztál, nem segédkezik. Pontosan tudta ugyanis, hogy mi fog következni, volt már tapasztalata erre nézve, hiszen a per első rendű alperesét a bírói testület általában "cégéres gazemberként" emlegeti, ugyanakkor viszont félnek tőle, mint a tűztől. Ezután nem véletlenül választották ki az egyetlen olyan bírót, akit alkalmasnak gondoltak a feladatra. Innentől pedig meglehetősen kínos lenne felelősségre vonniuk azért, mert véghez vitte azt, amire kijelölték: végig vitte azt a forgatókönyvet, amit valakik "odafent" előre megírtak a mára sajnos alaposan prostituálódott alperesi intézmény számára, és amit még ezen a bíróságon sem lett volna hajlandó senki más abban a formában végig vinni, ahogy dr. Bérces Renáta tette.)

A képbehelyezés után röviden visszatérünk a kereset jogi alapjaihoz.

Amint azt a NAIH szakemberei is közölték telefonon adott tájékoztatásukban, szerintük ennek az iratnak a kiadása akár a Pp-ben foglalt irat betekintési jog alapján is lehetséges lenne, ha azonban a személyes adatok megismerésére való jogosultság alapján kérik a kiadását, akkor ebből a szempontból lehet csak vizsgálni.

Mindenek előtt ki kell emelni: mindenki jogosult minden vele kapcsolatos, valahol kezelt (pl. tárolt) adatainak megismerésére. (Ez alól legfeljebb időlegesen lehet kivételt tenni, például mondjuk nyomozati érdekből folyamatban lévő eljárásban, de az eljárás befejezését követően még ebben az esetben is megismerhetővé kell tenni az érintett számára a vele kapcsolatba hozható információkat.)

Ezt a törvényi előírást nem lehet "felülírni" semmilyen alacsonyabb szintű helyi szabályozással, illetve egyes beadványoknak a tartalmukkal össze nem egyeztethető átminősítéseivel.

A jelen esetben tehát azt kell eldönteni, hogy az igényelt bírói jelentés személyes adatnak minősülő információ tartalommal bír-e szerkesztőnkre nézve, vagy sem, ha ugyanis igen, akkor a kiadását nem lehet megtagadni!

Az alperes ebben a tekintetben kapitális ostobaságokat beszél: kijelenti, hogy mindössze annyiban hozható kapcsolatba a bírói jelentés szerkesztőnkkel, hogy szerepel benne a neve.

Egy frászt! A személyes adat fogalmát nem lehet leszűkítni a személyi azonosító adatokra.

Személyes adat minden olyan információ, ami egy adott élő személlyel kapcsolatba hozható, sőt személyes adatnak minősül még az adatból az érintettre nézve levonható következtetés is!

Nem lehet kérdés, hogy amennyiben valaki panaszt tesz egy tárgyaláson a sérelmére történtek okán az eljáró bíróval szemben, akkor az erre adott bírói jelentés teljes egészében, minden mondatában vele kapcsolatos, hiszen a panaszában foglalt sérelmei valós, vagy valótlan voltára, illetve az általa a panaszban előadottakra vonatkozik. A bírói jelentés tartalmából pedig - abból, hogy a jelentés szerint egyáltalán igaz-e tényszerűen az, amit a panaszában ír, vagy sem - egyértelműen levonható következtetés a szavahihetőségére, a tisztességére, a pervitele jóhiszeműségére vonatkozóan.

Vagyis szó nincs arról, hogy ez a bírói jelentés csak annyiban érintené szerkesztőnket, hogy szerepel benne a neve: teljes egészében - az első betűtől az utolsóig! - vele kapcsolatos, rá, illetve az általa sérelmezettekre vonatkozik, azaz az első betűtől az utolsóig, részleteiben és a maga teljességében személyes adatnak minősül szerkesztőnkre vonatkozóan.

Másrészt miután egy nyilvános tárgyaláson történtekről szól, így még csak az sem merülhet fel, hogy bármiféle "titkos" információ lehetne benne, azaz hogy netán bárki más jogos érdekét sérthetné az, hogy szerkesztőnknek - a panaszosnak - megmutatják.

Így viszont a jelentés kiadását semmilyen törvényes indokkal nem lehet megtagadni.

(Mint fentebb utaltunk rá: magyarázat persze van az alperesi elnökség magatartására, épp csak olyan, amit sem leírni, sem hivatalos helyen elmondani nem lehet...)

Ami az INFO törvényben foglalt jogosultságokat illeti, az alperes vélhetően nem tudja helyesen értelmezni azt a kitételt, miszerint az érintett tájékoztatást kérhet az személyes adatai kezeléséről.

Az alperesnek nem ártana talán elolvasni az "adatkezelés" definícióját is, azzal közelebb jutna a helyes értelmezéshez.

A helyes értelmezés szerint az érintettnek joga van megtudni, hogy milyen személyes adatokat tárolnak például vele kapcsolatban, azaz amennyiben az alperes tárol egy jelentést, amely szerkesztőnk személyével kapcsolatba hozható tartalommal bír, akkor köteles tájékoztatni legalábbis a jelentésnek szerkesztőnk személyével kapcsolatba hozható részéről.

Abban igaza van az alperesnek, hogy egy komplex, nagyobb, több mindenre kiterjedő jelentést teljes egészében nem jogosult megismerni senki azon az alapon, hogy mondjuk van benne egy mondat rá vonatkozóan is. (Ebben az esetben azt az egy bizonyos mondatot van csak joga megismerni.)

Szerkesztőnk viszont a jelen esetben egy olyan bírói jelentést kért kiadni, ami teljes egészében vele kapcsolatba hozható tartalommal bír, az általa panaszoltakra vonatkozik. (Hasonló a helyzet mondjuk egy keresetlevélre adott ellenkérelem esetéhez, amit természetesen ugyancsak joga van teljes terjedelmében megismerni a keresetet benyújtó félnek.)

Hozzátesszük: bár abszolút életszerűtlen lenne, ha azonban a bírói jelentés netán mégis tartalmazna olyan kitételt is, amihez szerkesztőnknek nem lehet köze - aminek a megismerésére nem volna jogosult -, úgy természetesen az ilyen részlet kitakarásával kéri a jelentést kiadni: csakis a jelentésnek az általa benyújtott panaszra vonatkozó, vele, illetve az ügyével kapcsolatba hozható tartalmát kívánja megismerni! (Ahhoz viszont ragaszkodik.)

Végezetül csak megismételjük az ellenkérelem végén szereplő jogszabályi hivatkozás tekintetében: szerkesztőnk beadványa nem közérdekű bejelentés volt, így rá vonatkozóan nem is lehet alkalmazni az alperesi elnökség által hivatkozott rendelkezéseket. Másrészt ugyancsak megismételjük: sem az ügy (elnöki) számáról, sem arról, hogy elintézést nyert-e, vagy sem, szerkesztőnk a mai napig nem kapott semmilyen értesítést, illetve tájékoztatást.

Ez egyébként nem meglepő: dr. Fazekas Sándor köztudottan nem hajlandó eleget tenni azon munkaköri kötelezettségének, hogy az igazgatási jogkörben 30 napon belül elbírálni kötelező kérelmeket, felülvizsgálati indítványokat érdemben elbírálja: emiatt pár hónapja újabb per indult a Fővárosi Törvényszékkel szemben a tisztességes eljáráshoz való alapjog sorozatos megsértése okán. dr. Fazekas Sándor ugyanis több kerületi bíróság elnökségén született vizsgálat eredményének felülvizsgálatára vonatkozó kérelmet nem hogy 30 napon belül, de a mai napig sem, azaz több év után sem hajlandó elbírálni!

Hasztalan, neki több, mint egymilliós havi jövedelemért lehet így hozzáállnia a munkavégzéshez, miközben emberek sora él stresszben, mert elég egyetlen kis hiba, mulasztás, és elveszíthetik az 50-100 ezer forint közti éhbérüket.

És persze ahol az elnök így áll a saját kötelességéhez, ott igazán nem lehet meglepődni, ha a beosztott bírók sem strapálják magukat, és aztán naponta állapítják meg a kijelölés folytán eljáró másik törvényszékek a Fővárosi Törvényszék szinte minden egyes polgári ügyben első fokon eljáró bírójának sorozatos szabálytalanságait.

Ahogy azt egykoron a katonaságnál mondták az alföldön ízes tájszólással:

"Amillen a parannok, ollan a beosztott!"

Vagy ahogy felénk szokták mondani:

"Fejétől bűzlik a láb!"