NAPJAINK ÁVH-JA, A MODERN KOR ÁVÓSAI - A KÖZPONTI NYOMOZÓ FŐÜGYÉSZSÉG ÉS DR. WALTNER ROLLAND, VALAMINT KIJELÖLT FEGYVERHORDOZÓJA: DR. MARAFFAI TAMÁS

Fent nevezett intézményt elvben azzal a céllal hozták létre, hogy a legmagasabb pozíciókban lévők - bírók, ügyészek, állami vezetők, stb. - által elkövetett, vagy az ezek sérelmére elkövetett bűncselekményeket ez a "magasan kvalifikált" szupercsapat vizsgálja ki. A gyakorlat azonban kissé másként alakult.

Ennek a kiváló intézménynek a vezetőit jobbára azok közül nevezték ki, akiket Zoltay Gusztáv azóta már levitézlett köpönyegforgató, egykori pufajkás és munkásőr ajánlott, és akik természetesen egytől egyig őhozzá lojális - és természetesen zsidó - jogászok voltak. (Mondják, hogy a zsidóknál állítólag genetikusan kódolt a magas IQ... dr. Polt Péter nyilván ebben látta a garanciát az intézmény kiemelten magas szakmai színvonalára.)

Mint tudjuk, egykoron hasonló megfontolásokból az ÁVH-t is szinte kizárólag zsidókból állították össze, az eredmény azonban a legkevésbé sem a különösebben magas szakmai színvonal lett, hanem valami egészen más.

Számunkra úgy tűnik: a Központi Nyomozó Főügyészségen megismétlődni látszik ugyanez, persze a jelen kornak megfelelően valamivel visszafogottabb verzióban: a szakmai színvonalat valahogy a legjobb indulattal sem tudjuk felfedezni, a magyargyűlöletet, a koncepciós eljárásokat viszont annál inkább.

Vegyük például dr. Waltner Rolland esetét. Jó esetben ha átlagos IQ-val rendelkezik, azaz vastagon rácáfol a genetikusan kódoltan magas IQ teóriájára. A karrierjét egykoron Hende Csaba csahosaként kezdte. Koncepciós eljárásokat koholt mondhatni politikai célok jegyében egytől egyig ártatlan, tisztességben megőszült katonatisztekkel szemben. Olyan igaz magyar tisztekkel szemben, akiknek a körmük alatt is több érték volt, mint amennyit dr. Waltner Rolland egész addigi életének munkássága ér. Ugyan ezeket a tiszteket rendre felmentették - kiderült, hogy ártatlanok -, viszont idős emberek lévén, nehezen viselték a Waltner-féle gyalázatot. Sokuk egészsége alaposan megromlott, többen közülük idő előtt távoztak az élők sorából.

Aztán kiderült, hogy a vasággyal együtt 50 kilós egykori zsidó katonai ügyész nem különösebben válogatós: bármilyen színezetet és bármilyen célokat hajlandó a maga szerény eszköztárával támogatni. (Ez még nem is lenne alapjában baj, hiszen az ügyész eleve nem politizálhat. Ami azonban már felvet bizonyos morális kérdéseket, az az, hogy volt egy bizonyos "közös nevező" az egyes rezsimek színezetétől függetlenül, és ez a pozitív diszkrimináció volt. No ez az, amit dr. Waltner Rolland odaadóan támogatott és nem egyszer elvtelenül elő is segített, mint szerkesztőnk esetében is. Ez pedig hazánkban sajnos ma a biztos érvényesülés egyik garanciája. Légy éber, légy stréber, és légy héber!)

Szerkesztőnk az óbudai bíróságon egy ottani dolgozótól kapott egy fülest a helyi sajátos bíró-ügyvéd mutyikra vonatkozóan. A füles - legalábbis szerkesztőnk és családja vonatkozásában - bejött: dr. Halász Orsolya bírónő a vele egy ívású dr. Nébald Györgynek és dr. Soós Attilának a törvényes védői díjak 2,5-szeresét utaltatta ki abban bízva, hogy ezzel senki nem fog foglalkozni. Szerkesztőnk megbuktatta a bíró-ügyvéd mutyit: a Fővárosi Törvényszék megváltoztatta az első fokú trükközést, és a két ügyvéd kénytelen volt visszafizetni a summás különbözeteket.

Ekkor szerkesztőnk feljelentést tett a trükközés miatt és a kapott fülesre utalva kérte annak kivizsgálását, hogy vajon egyedi esetről van-e szó csupán, vagy netán régóta így működő bevett szokásról, hogy csak dr. Halász Orsolyáról van-e szó, vagy netán Óbudán mindenki így csinálja. Utalt továbbá arra is, hogy az általános élettapasztalat szerint az osztogatók többnyire nem passzióból osztogatnak, hanem a kedvezményezettek az osztogatás egy részét vissza szokták osztogatni...

Az ügyet a Központi Nyomozó Főügyészségen dr. Madej Réka tussolta el: kijelentette, hogy mindaz, amit szerkesztőnk leírt, nem utal semmiféle bírói visszaélésre, sőt még kötelesség szegésre sem, ennek alapján nyomozást elrendelni nem lehet, nincs mit kivizsgálni az eseten. (Ez nem különösebben meglepő, hiszen napjaink ÁVH-ja valójában nem a kiemelt személyek bűncselekményeinek feltárására, hanem ezek eltussolására szakosodott. Ennek fényes bizonyítéka a kecskeméti bíró-vesztegetési botrány, ahol több kilónyi lehallgatási anyag bizonyította a bíró gazemberségét: azt, hogy maga ajánlkozott fel a felszámolói maffiának, meg sem várta, amíg megkörnyékezik. A Központi Nyomozó Főügyészség még ezt is el tudta tussolni: a "haladéktalanság elvére" hivatkozva elvetették a lehallgatás összes eredményét. A bűnöző bíró pedig talán még ma is ítélkezik ahelyett, hogy börtönben ülne.)

A dolog pikantériája azonban csak most következik: Zoltay Gusztáv egy pártfogolja, a holokausztiparos, magyargyűlöletre uszító dr. Gál Péter megkereste az ugyancsak Zoltay Gusztáv pártfogoltjának számító dr. Waltner Rollandot és megkérte - az ő kérése ugye lényegében kvázi utasításnak is felfogható ebben az esetben -, hogy koholjon büntető eljárást szerkesztőnkkel szemben, mert mégis mi az, hogy szerkesztőnk belepofázik az "ő dolgukba"...

És dr. Waltner Rolland azonnal neki is állt. Szakmai szempontból nem volt szerencsés helyzetben, mivel dr. Madej Réka határozata - miszerint szerkesztőnk feljelentése nem alkalmas nyomozás kiváltására - fogalmilag kizárja a hamis vád megvalósulását.

dr. Waltner Rollandot azonban a szakmaiság a legkevésbé sem érdekelte. Igaz, eleve olyan súlyos jogszabályismeret-hiánnyal küzd, amivel ha nem annak született volna, aminek született, vélhetően a portásfülkéig sem engedték volna az ügyészségen: fontos, alapvető jogszabályokat nem ismer, nem is hallott egyikről-másikról, kijelenti, hogy nem is léteznek. Aztán amikor megbukik - elé teszik a kérdéses jogszabályt -, akkor azzal próbálkozik, hogy ó hát istenem, egészen új jogszabályról van szó, még nem volt ideje tanulmányozni. Miközben az "egészen új" jogszabály 10-15 évvel korábban lépett hatályba, és még a laikusok többsége is ismeri, csak a "magasan kvalifikált" dr. Waltner Rolland nem.

dr. Waltner Rolland azonnal meggyanúsította szerkesztőnket 3 bíró hamis megvádolásával, persze úgy, hogy azt nem tudta megmondani: konkrétan mi lenne a hamis szerkesztőnk állításaiban. Az erről kémkamerával készült felvétel megtekinthető itt.

A felvétel eredményeként a feldühödött kis mitugrász megfenyegette szerkesztőnket, hogy majd elintézteti elmeszakértővel - ez is tipikus aljas bolsevik módszer! -, pechére azonban erről is felvétel készült, így a helyzet olyannyira kínossá vált, hogy legalábbis formálisan át kellett adnia az ügyet másnak. (Persze ettől még ő diktált a háttérből.)

Ekkor megkezdődött a harc a nem zsidó dr. Szabó Eszter és a zsidó dr. Waltner Rolland között. dr. Szabó Eszter nem akart koncepciós eljárásban segédkezni, egyenesen közölte, hogy a gyanúsítás nem tényállásszerű. Hogy erre mit közölt vele dr. Waltner Rolland, azt nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy amikor szerkesztőnk egyenesen megkérdezte dr. Szabó Esztert, hogy miért nem vágja Waltner pofájába azt a fekáliát, amit rátukmált, dr. Szabó Eszter sokat sejtetően csak így válaszolt: "Maga talál majd nekem másik jól fizető állást Kalmár úr?"

dr. Szabó Eszter végül annyit tudott elérni, hogy a három vádpontból kettőt megbuktatott azzal, hogy szerkesztőnk semmilyen tényállítást nem tett dr. Dankó Eszterrel és dr. Gál Péternéval szemben, tényállítás nélkül pedig nem létezik hamis vád.

Ekkor aztán dr. Waltner Rolland megpróbálta átminősíttetni a hamis vádat becsületsértéssé, ezt a trükközését viszont maga a két "sértett" hiúsította meg: mindkét bíró közölte, hogy semmi sérelmeset nem találnak a szerkesztőnk által írtakban, nem hajlandóak magánindítványt tenni a semmiért.

Ekkor napjaink ÁVH-ja azzal szüntette meg a nyomozást a két bíró vonatkozásában, hogy magánindítvány hiányában nem lehetséges szerkesztőnket felelősségre vonni az általa elkövetett becsületsértések miatt.

Szerkesztőnk ezt sem fogadta el, és egyszerűen kiütötte dr. Waltner Rollandot mindkét bíró vonatkozásában: jogos panaszára a Legfőbb Ügyészség kimondta: sem hamis vád, sem rágalmazás, sem becsületsértés nem történt, és kifejezetten bűncselekményi tényállás hiányában szüntette meg az eljárást.

dr. Waltner Rolland ekkor esztelen haragra gerjedt és egyértelművé tette: legalább a harmadik bíró esetében vádat kell emelni, ha törik, ha szakad! Ez viszont ugyancsak képtelenségnek tűnt, miután ép ésszel nehéz elképzelni, hogy miként lesz hamis vád a másodfokú bíróság által jogerősen megállapított tényekből...

A vádirat meg is született, mit mondhatnánk, nem mindennapi produkció. Aki írta, az vagy nyilvánvalóan elmebeteg, vagy közönséges ávós gazember. (Vagy mindkettő.)

Van azonban vele egy kis problémánk: nem tudjuk - legfeljebb sejtjük! -, hogy valójában ki írta. Mert aki aláírta - dr. Keresztes Imre -, az egy lapot sem olvasott a nyomozati anyagból, ő csupán mint az intézmény vezetője írja alá, amit a beosztottai elé tesznek. (Ez általában így szokás. A felelősség ugyan az aláírót terheli, de amit aláír, annak a tartalmáról rendszerint semmit nem tud, a beosztottai írják meg a határozatokat, illetve a vádiratokat.) Ugyanakkor az is tisztázott, hogy dr. Szabó Eszter sem írhatta ezt az aljas gazemberséget, ő ugyanis végül nem vállalta, hogy a meggyőződésével ellentétes, általa is tudottan alaptalan vádirattal mocskolja be a becsületét, hogy ártatlan magyar elítélését követelje a zsidó felettese kedvéért. Másrészt dr. Szabó Eszter nem elmebeteg és nem is gazember, márpedig aki ezt a vádiratot ténylegesen megírta, az a tartalom ismeretében vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkettő, de a kettő közül legalább valamelyik biztosan.

Először talán nézzük meg, hogy mit írt szerkesztőnk:

Most pedig lássuk, miként értékelte dr. Madej Réka a szerkesztőnk által írtakat:

Most pedig következzen a vádiratnak titulált tömény elmebaj, avagy a gátlástalan, aljas ávós gazemberség:

Akkor talán tegyük fel a nyilvánvalóan adódó kérdéseket a vádirat értelmi szerzőjének, már persze ha értelemről az illetőnél egyáltalán lehet beszélni:

Kezdjük az elején, és kérdezzük talán meg azt az elmebeteget, aki ezt a vádiratot leírta: mégis hogyan vádolhatta szerkesztőnk valótlanul hivatali visszaélés bűntettével dr. Halász Orsolyát, ha dr. Madej Réka azzal utasította el szerkesztőnk feljelenését, hogy nincs benne olyan konkrét tényállítás, amelyből hivatali visszaélésre lehetne következtetni?!

De térjünk ki a tömény elmebaj részleteire is:

Mennyiben valótlan és mennyiben vád az, miszerint dr. Halász Orsolya rendszeresen ezt a két hozzá közeli ügyvéd ismerősét rendeli ki? Mert hogy a titkára - Varga Izabella - elmondta a nyomozás során, hogy valóban mindig ezt a két csókost rendeli ki a bírónő. Másrészt pedig ez önmagában legfeljebb erkölcsi kérdéseket vethetne fel, bűncselekménynek nem minősül. (Minden bírónak megvannak a maga csókosai, ebben nincs semmi különös.)

De menjünk tovább: mégis mi az, ami valótlan abban, hogy dr. Halász Orsolya a két ügyvédnek a törvényes összegnél többszörösen magasabb díjakat állapított meg?

És hogy szándékosan-e, vagy nem? Döntsék el a tisztelt látogatóink maguk! Lehet-e a 2x3 véletlenül 15?! Illetve lehet-e "egyéb" jogcímen védői díjat megállapítani, miután a releváns IM rendelet ilyen jogcímen nem ad lehetőséget ügyvédi díj megállapítására? Lehet-e állítólag iratbetekintésre díjat megállapítani anélkül, hogy történt volna iratbetekintés, anélkül, hogy bárhol nyoma lenne annak, hogy a két ügyvéd közül akár csak az egyikük is tanulmányozta volna az iratokat? Lehet-e véletlenül odalátni az iratborítóra az irattanulmányozás igazolását, ha az nincs ott?! És persze lehet-e ilyen címen díjat megállapítani anélkül, hogy ezt egyáltalán maguk az ügyvédek kérték volna, amikor a releváns IM rendelet kifejezetten jegyzőkönyvezett ügyvédi indítványhoz köti ilyen címen munkadíj megállapítását?!

Kérdezzük továbbá az elmebeteget: mégis hol olvasott olyasmit szerkesztőnk beadványában, hogy egyrészt konkrétan dr. Halász Orsolya, másrészt konkrétan az adott esetben részesült volna az általa kiutalt összegekből?! Mert ilyesmit csak egy súlyos, idült paranoiában szenvedő elmebeteg lehet képes a szerkesztőnk által leírtakba beleolvasni. (Vagy persze egy mocskos, ávós gazember, mert ugye erről a lehetőségről se feledkezzünk meg!) Szerkesztőnk egy vélelmezhetően létező általános gyakorlatról és annak életszerűen elképzelhető részleteiről írt és még véletlenül sem vonatkoztatta sem konkrétan az adott bíróra, sem konkrétan az adott esetre.

De menjünk tovább:

Mégis mi az, hogy "a vádlott szerint" dr. Halász Orsolya 6-6 ezer forintok helyett 15-15 ezer forintokat állapított meg?!

Nézzük talán meg a Fővárosi Törvényszék jogerős döntését erről:

Nem "a vádlott szerint", hanem a Fővárosi Törvényszék jogerős másodfokú végzése szerint állapított meg dr. Halász Orsolya 2,5-szeres díjakat: 6-6 ezer forint helyett 15-15 ezer forintokat.

És végül mi az, hogy "Kalmár László vádlott valótlan állításai szerint"?! Mindaz tehát valótlan, amit jogerős törvényszéki végzés állapít meg?! (Megjegyezzük: de ha még valótlan is lenne, vajon mennyiben lenne felróható szerkesztőnknek az, mennyiben minősülhetne bűncselekménynek a részéről, hogy egy jogerős törvényszéki döntésben foglaltakra hivatkozik?!)

Foglaljuk össze röviden, tömören:

Ezt a Tel Aviv-i bíróságon egy zsidó nem merte volna leírni egy palesztinnal! De Budapesten a Központi Nyomozó Főügyészségen a Zoltay Gusztáv által patronált zsidók egyikének van bőr a pofáján ekkora mocskot benyújtani egy magyar bíróságra egy magyarral szemben!

Mit is mondhatnánk erre most, 1956 58. évfordulóján? Az ávósok annak idején hasonló vádiratokat nyújtogattak be a magyarral szemben. Egészen október 23-ig, amikor hajnalban barátságtalan kopogtatás verte fel őket álmukból, és még magukhoz sem tértek, amikor már fejjel lefelé lógtak a lámpavasakon.

Végezetül csupán megismételjük: sajnos nem tudni, ténylegesen melyik elmebeteg és/vagy gazember írta le ezt az egészen aljas szemetet a Központi Nyomozó Főügyészségen. Ők tudják, mi legfeljebb sejtjük. De hivatalosan persze nem fog kiderülni. Tippelni meg nem szeretnénk.

Már csak azért sem, mert amikor szerkesztőnk egy hivatalos védekező beadványában dr. Waltner Rollandot "cionista törpének" nevezte és a jogi ismereteinek értékét egy köszvényes kóser piaci liba értékéhez hasonlította, a bosszúálló nem annyira hupikék, mint amennyire törpike - értsd: az átlagnál alacsonyabb növésű - feljelentést tett szerkesztőnkkel szemben a legfeljebb jogi értelemben létező becsületének vélt megsértése miatt.

Ennek is megvan a maga diszkrét bája... Ugye tudjuk, hogy dr. Makranczi Zita bírónő leírta: bárkit lehet elmebetegnek nevezni, az objektív mérce szerint ez nem alkalmas a becsület csorbítására. A Fővárosi Törvényszéken dr. Szabó Csilla bírónő szerint ez még személyiségi jogot sem sért, nem sérti az emberi méltóságot. A kifejezetten szélsőbaloldali nézeteket valló, filoszemita megfelelési kényszerben szenvedő dr. Bérces Renáta bírónő szerint pedig egy zsidónak ma joga van egy hivatalos eljárásban egy nem zsidót gazembernek, nem embernek, vagy akár féregnek is nevezni!!!

Ehhez képest a "cionista törpe", vagy a "köszvényes kóser liba" kifejezetten libahájjal kenegetésnek minősül.

Csak ugye van egy kimondatlan különbség: az, hogy más az, amikor valamit egy zsidó mond egy nem zsidóra, és megint más az, amikor valamit egy nem zsidó mond egy zsidóra...

Amikor a Legfőbb Ügyészség dr. Waltner Rolland feljelentésének elbírálására a Pestvidéki Nyomozó Ügyészséget jelölte ki, azonnal jelezte egy tapasztalt ügyvéd ismerősöm: "Az ügyet dr. Maraffai Tamásra fogják kiszignálni, az pedig szépen vádemelési javaslatot tesz majd, ahogy várják tőle. Mert hogy a Pestvidéki Nyomozó Ügyészségen sok nyomozó ügyész dolgozik ugyan, de Maraffai az egyetlen, aki "szintén zenész". (Vagyis ugyanúgy zsidó, mint a feljelentő dr. Waltner Rolland.)

Nem fogják elhinni tisztelt látogatóim, hogy mi történt: pár nappal később jön az idézés. És vajon ki írta alá? dr. Maraffai Tamás... (Ilyenek ezek a csúnya, paranoid összeesküvés-elméletek. Az élet fatális véletlen sorozatai sokszor igazolják őket.)

Hozzátesszük: szerkesztőnkben Maraffai úr nem keltett rossz benyomást, de annyit azonnal látott, hogy előre eldöntött ügyről van szó. Hiába tett le szerkesztőnk az irányadó bírói gyakorlatról több tucat eseti döntést, hiába van ott Maraffai úr előtt, hogy egy zsidónak megengedett szerkesztőnket gazembernek, nem embernek, féregnek, vagy elmebetegnek nevezni, Maraffai úr azért csak vádemelési javaslatot fog tenni, mert ugye amit lehet egy zsidónak, annak a negyedét sem lehet egy magyarnak. Legalábbis ha zsidó bírálja el az ügyet, akkor biztosan nem. (Maraffai úr már ki is tűzte az iratismertetést, ez pedig valóban ara utal, hogy meg kíván felelni a "földije" elvárásainak, vagy csupán szeretne megmaradni az állásában...)

No, majd meglátjuk a végét, és persze a tisztelt látogatóim is meg fogják látni, sőt reméljük, hogy személyesen is meg fognak jelenni minél nagyobb számban, ha ebből tárgyalás lesz! Különösen azokat a meghurcolt katonatiszteket, illetve a hozzátartozóikat várjuk a tárgyalásra, akik dr. Waltner Rolland karrieréhségének estek áldozatul.

És persze reméljük, hogy minél többen ott lesznek majd, amikor az ismeretlen elmebeteg és/vagy gazember által írt vádiratot tárgyalja majd a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Oda különösen azokat várjuk, akik hasonlóképp jártak: akiknek dr. Halász Orsolya dr. Nébald Györgyöt, vagy a Kerék utcai kocsmát gyakorta látogató dr. Soós Attilát rendelte ki védőül. Kérjük, hogy hozzák magukkal azokat az irataikat, amelyekből megállapítható, hogy nekik mennyit kellett fizetniük ügyvédi munkadíjként.

Sőt! Már most is kérjük: akit valaha köteleztek a dr. Halász Orsolya által kirendelt védők díjának megfizetésére, juttassa el a díjakat megállapító határozatokat szerkesztőségünknek az mrdn@freemail.hu címre. Az ávósok ugyanis úgy jelentették ki, hogy szerkesztőnk állításai valótlanok, hogy semmilyen vizsgálatot, ellenőrzést nem folytattak, egyetlen egy esetet nem ellenőriztek még szúrópróba jelleggel sem a Halász-Nébald-Soós ügyletek közül.