DR. BÉRCES RENÁTA, A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK SZÉGYENE - GÁTLÁSTALAN HAZUDOZÁS, BÍRÓI KIJELENTÉSEK LETAGADÁSA, MEGCSONKÍTOTT, ELTORZÍTOTT,
LÉNYEGÉBEN A TÁRGYALÁSOKON TÖRTÉNTEKET MEGHAMISÍTÓ JEGYZŐKÖNYVEK
Nem kívánjuk különösebben
kommentálni a címben megfogalmazott véleményünket, a legegyszerűbb, ha
meghallgatjuk a történéseket, és közben elolvassuk mindazt, amit dr. Bérces
Renáta bírónő ezekről a jegyzőkönyvekben rögzít, azután a tisztelt látogatóink,
hallgatóink, nézőink, olvasóink döntsék el maguk, hogy helytálló-e a címben
foglalt összegző véleményünk, vagy sem.
Történt, hogy 2012. november 22-én
a bírónő tárgyalásán olyan állapotok uralkodtak, mint egy falusi talponálló
kocsmában. A bírónő a saját hangját sem hallotta, egyszerre üvöltöttek
négyen-öten a tárgyalóban, majd dr. Gál Péter egy karlendítéssel
szerkesztőnkhöz csapta a félig teli vizes poharat az asztaláról, pechére
azonban a víz nagyobb része a bírói pulpitust találta el.
Hallgassuk meg, hogyan jajveszékelt
ijedtében dr. Bérces Renáta bírónő:
"Jaj, jaj, jaj!
Legyen szíves, jó?! Most szerintem tessék kimenni a
tárgyalóból. Ezt azért most már én sem. Ezt most már a bíróság sem."
(Innentől az ordibálás már belefojtotta a szót a bírónőbe.)
Most pedig hallgassuk meg, hogyan
kérte szerkesztőnk, hogy legalább rögzítse már a bírónő a történteket:
És most talán nézzük meg, mi került
a jegyzőkönyvbe:
dr. Gál Péter
csupán "lelökte" a poharat.
Akkor talán idézzük a Pp. 117. §
(2) bekezdésének e) pontját, amely szerint a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
különösen a pervezetés körében tett intézkedéseket!
És mondjuk ki: dr. Bérces Renáta az
általa készített jegyzőkönyvben nyilvánvalóan és szándékosan valótlanságot
rögzített a pervezető intézkedés tekintetében: az hangzott el, hogy dr. Gál
Péter hagyja el a tárgyalót, és ebből egy betű nem került a jegyzőkönyvbe,
helyette vastagon meghamisítva került bele a pohárdobálás-sztori helyett a nagy
semmi: a "lelökte a poharat".
De menjünk tovább:
Hallgassuk meg a 2013. november
14-i tárgyalás egy részletét:
Itt megtudhatjuk, hogy dr. Bérces
Renáta bírónő nem fog arra a szintre süllyedni, ahol szerkesztőnk van. Ez ugye
olyan kijelentés, ami után egy bírónak kutya kötelessége elfogultságot jelezni,
és kérni a per átszignálását másik bíróra. De most már az is elhangzik, hogy kifejezetten
puszta véletlen volt az a bizonyos pohárlelökés. Hihetetlen! Tekerjünk csak
vissza egy pillanatra az ominózus esethez!
Tehát az ijedt jajveszékelést, és
dr. Gál Péter kiküldését a tárgyalóból csupán egy véletlen mozdulat okozta.
Igazán életszerűen hangzik! Ahogy persze az is, hogy a gravitáció felfelé hat:
az asztal széléről véletlenül lelökött pohár beteríti vízzel a mintegy 40 cm-mel magasabban lévő pulpitust!
De ugye az előbb azt is hallhattuk,
hogy szerkesztőnk minden alap nélkül kifogásolja a tárgyalások hangnemét, hogy
dr. Bérces Renáta tárgyalásain pontosan ugyanolyan rend van, mint a többi bíró
tárgyalásain.
Mit is mondhatnánk erre a kétszer
is meghallgatott részlet után. dr. Bérces Renáta szerint így néz ki a rend egy
tárgyaláson. Hogy repülnek a vizespoharak, hogy a peres felek elnézést, hogy
kimondjuk egyenesen: leszarják azt, amit mond: ha
kiküldi őket, egyszerűen leordítják, és eszük ágában nincs kimenni.
De talán nézzük meg azt is: hogyan
hazudja le a csillagot az égről a bírónő, hogyan tagadja le gyáván a saját
szavait:
Szerkesztőnk jegyzőkönyv
kiegészítést kért: kérte, hogy kerüljön jegyzőkönyvbe, miszerint a bírónő nem
alacsonyodik le arra a szintre, ahol ő van.
Hallgassuk csak meg még egyszer:
És most következzen a
jegyzőkönyv-kiegészítési kérelem elutasítása:
dr. Bérces
Renáta meghazudtolja szerkesztőnket, ő nem emlékszik arra, hogy ilyesmit
mondott volna, ő nem szokott ilyesmiket mondani. (Hozzátesszük: erről és
készült hangfelvétel. Szóban kifejezetten azt jelentette ki: elutasítja a jegyzőkönyv
kiegészítését, mert amit szerkesztőnk a szájába akar adni, az nem hangzott el.)
És ez a gyáva, jellemtelen ember ma
bíró lehet Magyarországon, és nála sokkal különb emberek sorsa felett
ítélkezhet.
Ma hirdetett ítéletet, amelyből
megtudhatjuk: ma Magyarországon egy holokausztiparos zsidónak joga van egy
bírósági tárgyaláson - mármint persze dr. Bérces Renáta tárgyalásán - a nem
zsidó peres felet gazembernek, nem embernek, féregnek titulálni, mindezt egy
nem zsidó magyarnak egy tárgyalóteremben el kell tűrnie, és he
nem tűri el, akkor többszázezres perköltséget köteles fizetni a jogtalanul
beperelt zsidó holokausztiparos javára.
Szerkesztőnk meghallgatta röviden ennek
az ítéletnek nevezett gyalázatos szennynek a kihirdetését, majd úgy döntött,
hogy túl öreg már ahhoz, hogy jellemtelen, hazudozó, gyáva senkiházikkal egy
levegőt kelljen szívnia. (Bízunk benne,
hogy ezt a kifejezést a bírónő nem fogja magára venni, ha nem érzi sajátjának.
Elvégre akadtak még a teremben bőven mások is, akik közül ez a kijelentés
többekre is ráillik. Persze nem mindegyikükre! Egyébként is nehezen lenne
elképzelhető, hogy sérelmezné ezt azokután, hogy
szerkesztőnknek még a gazember, illetve a féreg kifejezéseket is le kell nyelnie, hogy még ezek a gyalázkodások sem sértik a személyiségi jogát, hogy az ilyesmit le
kell nyelni, nem minősül jogsértőnek. Mi ilyesmiket korábban magunktól sosem
írtunk volna le, és nem is mondtunk volna, de ha egyszer egy bíró mondja, hogy lehet, hogy nem jogsértő,
akkor mi ezt elfogadjuk, elhisszük neki
és ha másokat nem is, de őt a jövőben pontosan ugyanazokkal a jelzőkkel fogjuk
illetni, amelyekről kijelentette, hogy szerkesztőnk ezeket nem sérelmezheti. Ha
szerkesztőnknek ezeket a szavakat el kell tűrnie, akkor dr. Béres Renátának -
aki ráadásul kiemelt közhatalom-gyakorló -, még inkább el kell tűrnie.) Szerkesztőnk
egyszerűen felállt, és udvariasan közölte: nem kíváncsi az ítélet
indoklására, mondja nyugodtan el a bírónő szűk szemita családi körben, miután ő
már elment friss levegővel megtelíteni a tüdejét.
Erre dr. Kende Péter a tőle
megszokott alulszocializált bugris stílusban többször is lebunkózta,
undorítónak nevezte szerkesztőnket. Hallgassuk csak meg, mit szól ehhez dr.
Bérces Renáta bírónő:
Jól hallottuk: semmit! dr. Bérces Renáta tárgyalásain rend van, mint hallottuk tőle
magától. A rendhez pedig hozzá tartozik, hogy a tárgyalóban egy zsidó - akinek már
a megjelenése is önmagában esztétikai trauma - lebunkózhat, undorítónak
nevezhet egy nem zsidót.
Már csak egy kérdésünk lenne dr.
Bérces Renátához: vajon ha mindez fordítva történt volna, ha szerkesztőnk
titulálta volna gazembernek, nem embernek, féregnek a zsidó peres ellenfelét,
akkor is így hangzott volna az ítélet?! Vagy ha netán
szerkesztőnk nevezte volna bunkónak a bunkót, akkor is mélyen hallgatott volna
ez a nagyszerű bírónő, vagy akkor netán magából kikelve sietett volna mély
nyelvcsapásokkal a lebunkózott bunkó védelmére?!
A fentiek alapján mi bizony dr.
Bérces Renátát nem csak a Fővárosi Törvényszék szégyenének, de a nemzet
szégyenének is tartjuk.